Kedves Látogató! Oldalunk próbaüzemmódban működik jelenleg, ezért kerünk, ha bármilyen hibát, rendellenes működést észlelsz, jelezd nekünk a tanfolyam@intimtorna.hu címen! Köszönjük a segítségedet!

A kebel: csoda

Ne szívjuk mellre a dolgokat!

2017.04.20 | 11:35:21 | Nőknek | Komment

Ugye mindannyian emlékszünk Az okos lány című mesében Mátyás királynak arra a kívánságára, hogy „Öltözz is fel, meg nem is!”? És arra, hogy hogyan oldja meg a lány a feladatot? Választania kell, hogy „lent” vagy „fent” takarja-e el magát. Az utóbbit választja (legalábbis az általam ismert rajzfilmváltozatban). Amikor a király csodálkozva rákérdez, miért, a lány csak annyit mond: mert ezeket én neveltem…

 

Az állatvilágban az emlő csupán táplálásra szolgál. Nálunk, embereknél jóval összetettebb a mell szerepe: tápláló, csábító (szexuális) szerv, amely ráadásul az érzelmekkel is szoros kölcsönhatásban áll. Ma hatalmas kultuszát éljük a testi szépségnek, ezért rengeteg elvárás fűződik a keblek méretéhez és formájához (színéhez, állagához és egyebekhez). Érdekesség, hogy egyes afrikai törzseknél az számít dicsőségnek, ha egy nő minél inkább „elhasználta” a mellét. Tehát ha ráncosan lóg a melle, az azt jelenti, hogy sokat adott magából, és ez elismerést vált ki.

Nekünk, nőknek nagyon személyes a mellünkkel való kapcsolatunk.

Igen, és ez szorosan összefügg azzal, hogy a mell szexuális szerv is. Annak hátterében, hogy hogyan viszonyulunk a saját keblünkhöz, az áll, hogy milyen viszonyban vagyunk a saját szexualitásunkkal. Ez sok tényezőn múlik, a kezdetektől fogva. Például hogy lánynak vártak-e bennünket, szeretgettek-e (ölelgettek-e, simogattak-e) otthon eleget, elismert-e az édesapánk mint nőt, nem rivalizált-e velünk az édesanyánk, átadta-e nekünk mindazt a női tudást, amit ő már felhalmozott… Az a nő például, aki a szexuális együttlét alatt nem meri levenni a melltartóját, nyilvánvalóan nagyfokú szorongással küzd. Én azt gondolom, hogy túlságosan is hajlamosak vagyunk problémát csinálni abból, hogy milyen a mellünk. Tudjuk, hogy a férfiaknak nagyon fontos a látvány, de ne higgyük, hogy pusztán egy testrész látványa! Egy bizonyos viselkedés, a felszabadultság, az átélés látványa éppen úgy esztétikai élményt jelenthet! Próbáljuk meg egy kicsit a férfiak szemével látni ezt a kérdést, és így lehet, hogy magunkat is jobban el tudjuk fogadni. Ez azért is nagyon fontos, mert megfigyelések igazolják, hogy ha egy nő jól érzi magát a bőrében, a saját ritmusa szerint él, az életében egyensúlyban van az adás és a kapás, nem táplál magában szorongást, félelmeket, akkor a melle (is) sokkal védettebb.

Tehát az érzelmeink hatással vannak a mellünk állapotára?

Gondoljunk csak bele: ha arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy hol is lakozik bennünk a lélek, a mellkasunkra mutatunk. Ha bánt valami, a „szívünkre vesszük”, „mellre szívjuk”. Ha sok fájdalmat raktározunk magunkban, az összeadódik, és megjelenhet olyan szervekben, amelyek az érzelmek kifejezésével kapcsolatosak. El tudom képzelni, hogy azoknál a nőknél, akiknek a mellében daganat alakul ki, ez áll a háttérben. Nagyon sok, emlőrákkal kezelt nő számol be korábbi veszteségről, nehezen feldolgozható fájdalomról, olyan stresszről, amelyen nehezen lépett túl.

Valamit másképp kellene csinálnunk?

A korábbi generációk kapcsolataiban sokszor a férfi volt az, aki inkább kinyilváníthatta az érzelmeit, nőies viselkedésnek pedig az számított, ha az asszony alázatosan magában tartotta azokat. Azt gondolom, hogy egy egyenrangú kapcsolatban ez nem működhet így. Egy nőnek védenie kell magát, és tudnia kell megfelelően kommunikálni a problémákról is. Ami pedig az érzékenységet illeti: jó lenne elengedni tudni bizonyos fájdalmakat. Ez persze nem könnyű, tanulni kell. Egyébként sok, műtéten átesett nő számol be arról, hogy most már megengedi magának, hogy saját magára is figyeljen. A tragédia árnyéka ébreszt rá sokakat, hogy ő is fontos, hogy joga van védeni a saját érdekeit, hogy saját magáért is felelősséggel tartozik. Akik erre rájöttek, azok óriási tanulási folyamaton mentek keresztül. Nem biztos, hogy meg kell várni egy ennyire drasztikus figyelmeztetést…

Mellműtét után hogyan tovább?

Nem kell elkeserednie annak a nőnek, aki mellműtéten esett át. El tudom képzelni, hogy ezek után kiteljesedettebb életet élhet, mint korábban. Lehet, hogy őszintébb tud lenni, lehet, hogy jobb szeretővé tud válni, mert sokkal inkább értékeli az életet, a szexualitást – mert fejlettebb önismeretre tett szert.

 A szoptatásról

– Először is szögezzük le: minden nő képes szoptatni, melle méretétől függetlenül – mondja Kriston Andrea. – De mivel az érzelmek erősen hatnak a mellünk állapotára, előfordulhat, hogy szorongással, félelemmel blokkoljuk a mell tejtermelő képességét. Ilyenkor ne szégyelljünk segítséget kérni! A melltorna is nagyon hasznos: mivel fokozza a vérkeringést, növeli a termelődő tej mennyiségét. Hogy ez mit jelent? Karlendítést, karkörzést és minden olyan mozdulatot, amelytől a mell állománya mozgásba kerül. (A Kriston Intim Torna című könyvben is találunk ilyen gyakorlatsort.) Lelkileg pedig törekedjünk arra, hogy oldottak legyünk!

Dudics Emese

 A cikk a Patika Tükör 2008. októberi számában jelent meg, és a www.patikatukor.hu oldalon a Női zóna rovatban is olvasható.